50 évesen, egy kreatív reklámszakmai karrier után erős vágyat éreztem arra, hogy olyan munkát találjak, amelyben az elmém helyett a kezemmel lehetek kreatívabb. A fa és annak sokoldalúsága egész életemben mindig is lenyűgözött és inspirált. Bármilyen ötletem vagy megoldásom is volt egy kérésre vagy problémára, a fa gyakran bizonyult megfelelő anyagnak a létrehozásához. A faházak világában, ahol az álmok túllépnek az élet szokásos dolgain, a kreativitás határtalan. És mivel Hollandiában – abban az időben – senki más nem volt főállású profi faházépítő, úgy döntöttem, hogy megpróbálom!

Miután elhatároztam, hogy faházépítő leszek, tudni akartam, hogyan csinálják... és hogyan kezelik az olyan kérdéseket, mint a „biztonság”, „építés”, „fa-barát”, „fenntarthatóság”, „tartós fa és anyagok” stb. Mivel a faházépítés az Egyesült Államokban az elmúlt évtizedekben komoly szakmai vállalkozássá nőtte ki magát, úgy döntöttem, hogy elmegyek az Oregon állambeli Takilmában évente megrendezésre kerülő Nemzetközi Faházépítő Találkozóra. A workshopokat a faházépítés szakértői tartják, mint például Michael Garnier és Pete Nelson. Hollandiában felmondtam a reklámszakmában, és belevágtam ebbe a továbbra is csodálatos kalandba.

Semmi sem indítja be jobban a kreativitásomat, mint egy probléma, egy kérés vagy egy álom, amelynek nincsenek részletes körvonalai. Pusztán egy szó, egy kijelentés vagy egy helyzet leírása beindíthatja a képzeletem kerekeit... gyakran olyan megoldással végződik, amely teljesen eltér attól, amit általában eredményezne.

Hogy őszinte legyek... miután próbáltam választ találni erre a kérdésre... Azt hiszem, arra a következtetésre jutottam, hogy nem tudok olyan dologra gondolni, amit „nehéznek” tartok egy projekt kezdeti fázisában. Ahogy az előző válaszban is mondtam, semmi sem indítja be jobban a kreativitásomat, mint az „alaphelyzet”.